Ő egy rendkívüli lány,
Hol átlagos a világ,
És nem tud megszökni onnan.
A fiú bátorság hiányában szenved,
Mint egy elhagyott gyermek,
Mint egy esőben hagyott háziállat.
A lány megint egyedül van,
A könnyeit törölgetve,
A fiú néha szinte haldoklik,
A lánynak már kedve sincs sírni.
A lány a tükörképét nézi,
Egy képet, mit szeretne eladni,
Bárkinek, aki megvenné.
A fiú csókkal próbálja a képet ellopni,
A lány szívéből, hol teljes az apokalipszis,
Attól a lánytól, kinek neve Hogyishívják.
A lány megint egyedül van,
A könnyeit törölgetve,
A fiú néha szinte haldoklik,
A lánynak már kedve sincs sírni.
A lány megint egyedül van,
A könnyeit törölgetve,
A fiú néha szinte haldoklik,
Néha már meg sem éri harcolni,
Most, hogy végre készek megtalálni,
A lánynak már kedve sincs sírni.
Ő egy rendkívüli lány,
Egy rendkívüli lány,
Egy rendkívüli lány,
Egy rendkívüli lány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése